Szereplők:
Don Carlos: Makranczi Zalán
II. Fülöp: Seress Zoltán
Posa Márki: Ilyés Róbert
Királynő: Tompos Kátya
Eboli: Varga Anikó
Alba: Kálid Artúr
Domingo: Gados Béla

asszisztens:  Kolics Ágota
dramaturg:  Vörös Róbert
díszlet:  Menczel Róbert
fordító:  Vas István
jelmez:  Gyarmathy Ágnes
további szereplő:  Gilányi Zsóka
további szereplő:  Csuha Bori
további szereplő:  Barta Árpád
további szereplő:  Marofka Mátyás
ügyelő:  Petrik Zsolt

 rendező:  
Alföldi Róbert

<p style="\\"text-align:" justify;\\"=""> Schiller 1787-ben készült el a XVI. Századi spanyol udvari környezetben játszódó Don Carlos-szal. E művében a prózáról áttért a patetikus-retorikus drámai jambusra.
Don Carlos, a fiatal trónörökös, lázadó és rajongó ifjú hős, szerelmes mostohaanyjába, apja feleségébe, Erzsébetbe. II. Fülöp erről a vonzalomról nem kíván tudni, de az udvar intrikusai, hogy az apát végképp szembefordítsák fiával, a királyt a trónörökössel, tudomására hozzák. A fiút szinte felőrli a feladat, hogy egyszerre feleljen meg az apa birodalmi elvárásainak és barátja, Posa márki lánglelkű eszméinek. Posa márki, a szabadság megszállott apostola. Gondolatai - Schiller korában, a francia forradalom kitörése előtt - veszélyesen időszerűek. Posa államelméleti nézetein keresztül a drámaíró saját szabadságeszméjét fogalmazza bele az abszolutisztikus spanyol udvar világába. Fülöp király alakját Schiller merészen formálja át, egyszerre láttatva a birodalom erőskezű, könyörtelen uralkodóját és a világot átfogóan értő, értelmező politikust. És az apát, aki kíméletlen eszközökkel próbálja fiát utódjává nevelni.

CARLOS:
Nem! Nem! Beszélek!
Maga enyém volt - a világ előtt
Nekem ígérte két nagy trón szava,
Nekem szánta a természet s az ég,
És Fülöp, Fülöp elrabolta tőlem...

ERZSÉBET:
Az ön apja.

CARLOS:
Az ön férje.

ERZSÉBET:
Ki önt
Teszi a legnagyobb birodalom Örökösévé.

CARLOS:
Önt pedig anyámmá.

ERZSÉBET:
Úristen! Maga őrjöng...