Kinn azon a tengeren

Van Dublin fölött a hegyen egy erődszerű, elhagyott épület, kicsi ablakokkal, vaskos falakkal, templomra, várra egyaránt hasonlító ház. Ez a Hellfire Club, ahol az ördög kártyán nyerte volna el a monda szerint az ott tivornyázó angol urak lelkét valamikor régen. Éjszaka volt, zúgott a szél, és a többi, és akkor a tivárnyázó angol urak társaságába kicsit részeg, de elegáns, ismeretlen úr érkezett, hogy melegedne meg egy kicsit, mielőtt továbbindul. Le is telepedett, majd be is szállt a kártyajátékba, és csöndes, de magabiztos tehetséget árulva el, sorra nyerte a köröket. Egyre nagyobbak lettek a tétek. Mikor egyik áldozata véletlen leejtett egy kártyát, lehajolva halálra váltan vette észre a pislákoló fénynél, hogy vendégüknek patái vannak. Mikor rémülten felegyenesedett, az ördög, más néven púca egy szempillantás alatt felröppent és eltűnt egy tűzgömbben, kénköves bűzt hagyva maga után. A borzalmas épület a mondában mondjuk legalábbis koponya alakú, de ez már nem olyan fontos - a ház ma is áll Dublinban, graffitis és mocskos ugyan belül, de megvan, Ballybodenből kell tovább felmenni a hegyre az R115-ösön Powerscourt felé. A Hellfire Club is valóban létezett, Sir Francis Dashwood vezényletével voltak nagyon gonoszak ott a tagok az ezerhétszázas évek közepén.

A Seafarer (Tengerész) egy óangol vers címe. Egyes szám első személyben beszél a számkivetettségről meg a dicsőséges múltról, de leginkább arról, hogy milyen kinn lenni a tengeren, magányosan. A szöveg egy angolszász nyelvű gyűjteményben maradt fenn, amelyet Exeteri Könyvnek szokás nevezni, és amelyet Leofric, az exeteri katedrális érseke állított össze 1072-ben bekövetkezett halála előtt. A verset sokan lefordították modern angol nyelvre, a körülötte kialakult valóságos divat magyarázható azzal, hogy a számkivetett tengerész ebben a versben megfogalmazott, több mint ezeréves képe hasonlít ahhoz a modern attitűdhöz, ahogy a művészek elszigetelik magukat a társadalomtól. A vers a szenvedések ecsetelésével kezdődik, de aztán átfordul abba, hogy a szerző szívesebben élne keserves életet kinn, azon a tengeren, mint a biztonságos parton, amelyet az értelmetlen hiúsággal azonosít.

Egy dublini házban, mit sem sejtve ezekről a dolgokról, egy vénember, aki nemrég vakult meg; az öccse, aki vak bátyját támogatni érkezett vissza vidékről, ahol hajóskodott is korábban; régi barátjuk, aki a feleségétől és a gyerekeitől szökött át ide; és egy másik ismerős, akiről tudható, hogy az öcs régi szerelmével él most együtt - összegyűlnek pókerezni karácsony este. Szánalmasságuk, vesztességük, az életüket rajtuk állandóan számonkérő többi ember elöl ide zárkóznak be rengeteg whiskey-vel, ebbe a hegyoldalba épült házba, amelyik Howth-ban áll, pont a város másik végén, mint a fenti régi klub. A ház a Binn Éadair-hegy oldalában áll, amelyik jóságosan és védőn magasodik a dublini öböl bejárata fölé. Biztonságos hely. Ezen a szentestén a kinti viharból egy idegen érkezik...