Stendhal
Vörös és fekete

Békés Megyei Jókai Színház
>> Előadási időpontok <<

Szereplők:
Valenod, a szegényház igazgatója: Mészáros Mihály
Jacques, Julien Sorel testvére: Szabó Lajos
Norbert, Julien Sorel testvére: Balázs Csongor
Julien Sorel: Gulyás Attila
De Renal, Verrieres polgármestere: Presits Tamás
De Renalné, a felesége: Komáromi Anett
De La Mole márki: Hodu József
Márkiné, De La Mole felesége, Mathilde anyja: Kovács Edit
Mathilde, De La Mole márki lánya: Tarsoly Krisztina
Pirard Abbé, pap: Jancsik Ferenc
Fouqué, fakereskedő, Julien barátja: Csomós Lajos
Dervillené, De Renalné "barátnője": Gál Zsuzsa
Derville: Ács Tibor
Altamira gróf, száműzött forradalmár: Bartus Gyula
Elisa, szolgálólány: Fehér Tímea
Fervaques marsallné, özvegy: Nagy Erika
Sorel, Julien apja: Simon József
De Croisenois, léhűtő: Czitor Attila
De Caynes, léhűtő: Gajdacsi Pál

díszlettervező: Bátonyi György
jelmeztervező: Papp Janó
mozgás: Fejes Kitty
rendezőasszisztens: Gergely Izabella
színpadra alkalmazta: Pozsgai Zsolt
súgó: Bányai Ágota
ügyelő: Simon József

rendező:
Pozsgai Zsolt

A mű legnagyobb része megtörtént eseten alapszik. 1827. december 28. és 31. között a Gazette des Tribunaux (Törvényszéki Hírlap) részletesen beszámolt egy Antoine Berthet nevű ember peréről. Berthet egy vidéki patkolókovács tehetséges fia volt. Papnak készült, de négyéves szemináriumi képzés után elhagyta az intézetet, s egy újgazdag nemesi családnál vállalt nevelői munkát. Nemsokára azonban udvarolni kezdett a ház asszonyának, Michoud-nénak. Mikor ez a férj tudomására jutott, elbocsátotta a fiút. Újabb kétévi szemináriumi tartózkodás után a Cordon-kastélyban vállalt nevelői munkát, de ehelyütt is túl bizalmas kapcsolatba került a ház kisasszonyával, ezért innen is távoznia kellett. Papi pályájának tönkretevőjét Michoud-néban látta, ezért vidékre utazott, s 1827. június 22-én a nagymise alatt az asszonyra lőtt. Michoud-né felépült, de Berthet-t elfogták, s emberölési kísérlet, valamint szentségtörés vádjával halálra ítélték. A kivégzésre 1828. február 23-án került sor Grenoble-ban, Stendhal szülővárosában.

A békéscsabai színház hagyományai, műsorvilága közé remekül illik ez a szenvedélyes, romantikus, mégis igaz történet. A színészek szeretik ezt a játékstílust, rendezőként pedig nincs szebb feladat, mint ezeket az őszinte szenvedélyeket a színpadra segíteni. Külön rendezői öröm, hogy a nagy létszámú darab minden szerepére lehet találni a társulatban kiváló színészt. Ez a próbaidőszak kemény, de örömteli munkát takar. Sokszor, sok helyzetben találkoztam már, íróként vagy rendezőként ezzel a most új utakat kereső társulattal, és mindig a legnagyobb örömmel jövök ide. A színészi személyiségek varázsa, sokoldalúsága lehetővé teszi az értékes, hatásos, eredményes munkát. Nagyon bízom benne, hogy ezt majd a csabai közönség is így gondolja. Pozsgai Zsolt