Giuseppe Verdi 1862-ben bemutatott remekműve a nagy sorstragédiákat feldolgozó operák egyik legszebb példája, amely minden rendező számára kitűnő lehetőséget kínál arra, hogy az emberi lét útvesztőiben bolyongó hősök sorsát a történelem kontextusában, magasabb erők küzdelmének tükrében láttassa. Vidnyánszky Attila, folytatva eddigi operarendezéseinek sorát, új előadásával is a darabokra tört rend zaklatott állapotában élő ember útkeresését mutatja meg a költői stilizáció eszközeivel. A színpadi tér és a színészi játék stílusának kidolgozásánál - alkotótársával, Alekszandr Belozub díszlet- és jelmeztervezővel együtt - a valós helyzetek és a szimbolikus ábrázolás egymásrahatásából építkezik. A színpadkép egy valaha pontosan működő óraszerkezetet idéz, amely az emberi történelem, a háborúságok következtében széttört konstrukcióként adja meg egy tragikus szerelem hátterét. Ez a variálható, mégis egységesen szimbolikus tér adja az opera cselekményének helyszíneit, hol romos templommá, hol kocsmává, hol pedig csatatérré alakulva át. Vidnyánszky Attila megrázó erejű rendezésében A végzet hatalma olyan költői látomássá teljesedik ki, amelyben valamennyi néző átérezheti a boldogság keresésének és az emberi lét determináltságának fájdalmasan szép konfliktusát.