T.E.S.T.
(I. II. III. IV. V. VI. VII.)

Mozgás-laboratóriumi színház-kísérlet a test tekintetének kutatására.
Csak szólók hét női testre.

Gergye Krisztián Társulata, a Közép-Európa Táncszínház, valamint a MU Színház közös produkciója

Fényterv, látvány, zenei szerkesztés, koreográfia, rendezés: Gergye Krisztián
Szereplők, táncművészek: Gresó Nikoletta, Virág Melinda, Blaskó Borbála, Négyesi Móni, Fodor Katalin, Domokos Flóra, Hargitai Mariann
Zene: csak Alfred Schnittke
Fény: Fogarasi Zoltán
Jelmez: Béres Móni
Smink, haj, maszk és testfestés: Károlyi Balázs
Produkciós asszisztens: Trifonov Dóra

„Ha igaz, hogy a formának van lelke, és hogy a szellem a hús látomásaiban ismerhető fel…”
„A test arra hivatott, hogy visszataláljon történelem előtti önmagához."
(Mihai Maniutiu)

Gergye Krisztián, aki a fizikai színház és a tánc között egyensúlyozva mindig a testet kutatja kitartóan, ez alkalommal önanalízis helyett a női testet választotta vizsgálata tárgyául. Érzékiség és pusztulás, intimitás és idegenség kettőssége jellemzi a T.E.S.T. című előadást.
„A táncos (színész) teste saját magához beszél - nem suttog, ahogy hinni lehetne, de nem is skandálja azt, amit az egyszerű fiziológia diktál neki. Normákat foganatosít és csitítja az ösztönöket, hogy engedjék a képességeket kijutni az előtérbe. Mert a képesség nem más, mint az intelligencia által nemessé tett ösztön: egy élő, termékeny, kizárólag a gesztusaiban jelenlévő intelligencia, amely szusszanásnyi idő nélkül arra törekszik, hogy érthető, netán egyetemes kifejezést adjon a hús pillanatnyi erényeinek. Az intelligenciától áthatott test bejárja a mű „szellemeit", és egy időre felébreszti őket test-vesztettségük letargiájából."
(Mihai Maniutiu)

A darabok központi témája a TEST. A rabul ejtett, a megcsonkított, a kizsigerelt, a megalázott, a soha nem kérdezett test: aki mintha jelen századunkban kérné ki magának az addig méltánytalan feledést. Így, magánvalóságában téma lehet a felszabadult, az egész-séges, az érintetlen, a felemelt, a kérdés nélkül felelő, az önmagában, magányában, egyedül-valóságában kommunikáló TEST monológja.

„A fehér négyzeten a testben megtört lélek hét árnyalakja táncol keserű szólót. Kényszerűen és önként feltárt sebek üvöltenek torz arccal Gergye Krisztián koreográfiájában. Merészen kihívó és kalodába zárt női testek, görcsös és feszülő tagok vallanak a sebek revüjében - hét felvonásban. A sebek a fináléban felsorakoznak a hátsó pódiumon: a szólamokból így születik szenvedésopera, a sérülésekből lüktető fájdalom.”
(Halász Glória: Sebek panoptikuma, Táncélet.hu – T.E.S.T.)

„Egészen törvényszerű volt, hogy Gergye Krisztián egyszer megalkotja T.E.S.T. című darabját, hiszen alkotó-előadóként – úgy tűnik – lényegében ez a tematika foglalkoztatja kezdetektől, s kísérleteinek első alanya is önmaga volt. Talán már jóval színpadi élete előtt.
Kell hozzá egy kis bátorság, egyfajta belső lecsupaszodás, kell az ingerküszöb alá nyomott vágyak, a szocializált én száműzött késztetéseinek fényre engedése, hogy ne csak sejtelmesen állati, olykor egzotikusan nyers lényeket lássunk magunk előtt. Hanem láthassuk a voltaképp olykor eléggé szerencsétlen, önmagának is kiszolgáltatott embert, a kreatúrát, aki ugyan szenved ösztöneitől, féli azokat, és tudatos énjével megtagadná, de elengedni nem tudja és nem tudhatja soha. Azt hiszem, Gergye egyik kulcsszava az ösztön, és most szellemi támasztékot is keresett és talált a színház tájékáról.”
(Péter Márta: Szenvedéstörténetek, Ellenfény, 2007/6. – T.E.S.T.)

„A test Gergyénél kizárólag test, nincs jelentése, nem mutat túl magán, hanem visszakanyarodik önmagához. Ez annyit jelent, hogy Gergye esetében a színpadra tett test egyrészt mindig szexuális tartalommal telített, másrészt mindig az időben létező, romlandó, melynek fiatalságában benne rejlik pusztulása is. De a testek korántsem kiszolgáltatottak, a vágyat, a szexualitást, az erotikus játékokat olyan nőalakokon keresztül láttatja a koreográfus, akik mind keletire hangolt sminkkel – Károlyi Balázs festékmaszkjaival – rejtik el eredeti arcvonásaikat.”
(Tóth Ágnes Veronika: Női hús, avagy a Másik teste, Kultúra.hu – T.E.S.T.)