Pedro Calderón de la Barca: Az élet álom

Basilio:  Lengyel Ferenc

Segismundo:    Keresztes Tamás

Astolfo:   Takátsy Péter

Clotaldo:   Elek Ferenc

Clarín:   Mészáros Béla

Estrella:   Pelsőczy Réka

Rosaura:   Jordán Adél

A szöveget Mester Yvonne fordítása alapján

Kovács Dániel és Várady Zsuzsa készítette.

Díszlet:   Kovács Dániel e.h.

Jelmez:   Benedek Mari m.v.

Dramaturg:   Várady Zsuzsa

Zene:    Yonderboy, Keresztes Gábor

A rendező munkatársa:    Budavári Réka

Munkatársak:   Madarász Márta, Tóth László, Botka Zoltán, Bokor László, Pető Sándor, Tőzsér Gábor, Benke Gábor, Petróczy László, Pető József, Nedár Barnabás, Horváth József, Ignácz Éva, Kolozsváry Bálint, Pintér Mária, Végh Attila, Kovács Tamás, Czakó Klára

Rendező:  Kovács Dániel e.h.

"Calderón drámája hosszú, költői szövegbe rejtett, nehezen befogadható filozofikus mese életről, sorsról, szabadságról és hatalomról. A Kamra Kovács Dániel rendezte előadása könnyen fogyasztható, humoros mese, ami kevésbé szól életről, sorsról, szabadságról és hatalomról, mint a professzionális nevettetésről.

A férfinak álszakállazott Rosaura (Jordán Adél) és a férfi létére kevéssé férfias Clarín (Mészáros Béla) mint jó iskolások konferálják be az előadást, majd átmásznak a fogva tartott herceg, Segismundo (Keresztes Tamás) játékvilágának elektromos kerítésén. A herceg, akit az öreg király mesekék zárkában, hatalmas zöld filcdombok között tart fogva, makettfákkal játszik, és életnagyságú műmadarakat csicseregtetve álmodik a szabadságról. A szabadság pedig eljön, mert a király, Basilio (Lengyel Ferenc), dacolva a jóslattal, mely szerint Segismundo bajt hoz az országra, a herceg fejére helyezi a trónörökösi papírkoronát. De Segismundo, mert nem tud viselkedni, szétloccsant egy fejet a falon, a király pedig, miután az épp kéznél levő sokkolóval ártalmatlaníttatja, visszaviteti a herceget a mesevilágba, ahonnan az igazi élet csak álomnak tűnik. Legalábbis addig, amíg lázadó katonák ki nem szabadítják a herceget, hogy némi polgárháborút követően megtegyék uralkodójuknak." (Sztrókay András, ellenfényonline)