Leonyid Andrejev: Kutyakeringő

Heinrich Tiele, bankár:
Mészáros Béla

Karl Tiele, a testvére:
Keresztes Tamás

Jelizaveta, Heinrich Tiele menyasszonya:
Jordán Adél

Alexandrov (Fjoklusa), Heinrich Tiele gyerekkori barátja:
Kocsis Gergely

Boldog Zsenya:
Pelsőczy Réka

Jermolajev, Heinrich Tiele munkatársa:
Ruszina Szabolcs m.v.

Tizenhauzen, Heinrich Tiele munkatársa:
Schmied Zoltán m.v.

Iván, Heinrich Tiele inasa:
Hajduk Károly

Fordította:
Tompa Andrea

Díszlet:
Gothár Péter

Jelmez:
Bujdosó Nóra m.v.

Dramaturg:
Ungár Júlia

Zene:
Fekete Gyula m.v.

A rendező munkatársa:
Tóth Judit

Rendező:
Gothár Péter

Munkatársak:
Boncza Anita, Tóth László, Pető József, Wirth Tamás,
Végh Attila, Pető Sándor, Bokor László,
Kovács Ildikó, Pintér Mária, Ignácz Éva, Botka Zoltán,
Benke Gábor, Tőzsér Gábor, Nedár Barnabás,
Petróczy László, Horváth József, Budavári Réka,
Hadikné dr. Végh Katalin, Varga Járó Ilona,
Alexej Baklanov, Tóth Kázmér, Kőfaragó Gyula

Andrejev 1913-ben kezd dolgozni a darabon. Szeptemberben írja egy levelében: „Úgy két hét múlva kész lesz a darab; na-a-a-agyon különös valami”. „Furcsa egy darab ez, magam is tátott szájjal állok előtte – és én még csak a szerző vagyok!”. 1916. júniusában közli, hogy a Kutyakeringőt befejezte és hogy „ez hatalmas valami (szerintem)”. Elkezdődik a Moszkvai Művész Színházzal a tárgyalás a darab előadásáról. A színház vezetői (Meyerhold) úgy találták, hogy ez a dráma „provokálja a közönséget”. Andrejev ezzel egyetértett: „lényegét illetően is, és formáját tekintve is, ez provokál.” „A Kutyakeringő olyan darab, ami körül nagy kutyavonyítás kezdődik. „Hatalmas szerepek, de mindössze négy ilyen van benne. A díszlet: két fillér. Minden más csupán: a színház művészete, a játék, a tehetség, az ember... De hát mi nem kabarettisták vagyunk! Éles, nyugtalan, felizgatja, összezavarja a polgárt? – de hát ez a mi művészetünk.” „A Kutyakeringő azonosítja az embereket és a világot a táncoló kiskutyákkal, amelyeket valaki pórázon rángat – lehet, hogy ez aljasság, de semmiképp sem egyszerű és bugyuta idétlenség”.
A darabot végül 1920-ban, Andrejev halála után mutatja be a Pokazatyelnij tyeatr.