Szorokin a kortárs orosz irodalom ellentmondásos, felkavaróan izgalmas jelensége. Műveit több nyelvre lefordították, őt magát mint az orosz kultúra enfant terrible-jét tartják számon, miközben a közélet és a kortárs kultúra megkerülhetetlen szereplője. A szerző nem hisz az irodalom morális erejében; világlátása tisztán esztétikai, melynek kereteit ördögi fantáziája és tisztánlátása szolgáltatja. Színdarabjai, regényei újfajta látásra provokálják, inspirálják környezetüket, épp ezért színpadra vitelük fontos kihívás.

Szorokin írásai majd minden esetben a fantázia nyers és zabolázatlan megnyilatkozásai; akcióregények, pszihothrillerek, bizonyos értelemben ponyvaregények. A valóság nem tárgya szövegeinek, nem próbálja megfejteni a mai orosz társadalmat, de olyan szellemi utazásra hív, melyben egy összezavarodott korról alkotott személyes, mély élményt bátran és keresetlenül tár elénk. Leszámol a volt szovjet történelem és az orosz ember típusának mítoszával, lerombolja biztos fogódzóinkat mind az irodalom, mind az oroszság tekintetében, és egyetemessé tágítja mindezt. Személyes látomássá varázsolja a valóságot; ebben az útvesztőben bolyonganak jégszívű vagy éppen lázas hősei, présgépek után kutatva, történelmi hősök klónjai között, jégkalapáccsal a kezükben.