Torzóink nem félbe maradt, vagy megcsonkított műtárgyak, funkciójukat vesztett selejtek. De nem is a tökéletesség mintaképei, ahogy Rilke értelmezte a "fejetlen", ám hibátlan archaikus Apolló-szobrot. Nem! A torzók itt mi magunk vagyunk, létezésünk alapállapota szerint. Vagy van, lehet közöttünk valaki, akinek mozdulataiban nincs semmiféle fogyatékosság, nincs érdemi befejezetlenség? Ady Endre tévedett volna, mikor arról írt, hogy "Minden Egész eltörött, / Minden láng csak részekben lobban, / Minden szerelem darabokban..."? No és József Attila? "Csak ami nincs, annak van bokra, / csak ami lesz, az a virág, / ami van, széthull darabokra." Ám lehetünk önironikusak is, büszkék ügyefogyottságunkra, tehetetlenségünkre, ahogyan Petri György: "Nézz szét ezeken a. / Ezt mind én hagytam abba. / Amikor a legkevésbé szerettek volna abbamaradni."(Büszkélkedés). Rólunk, magunkról szól hát táncszínházi előadásunk sok-sok humorral, szeretettel, s nem szabadna elfordítani fejünket, fanyalogni, ha tükrünk ezúttal "torz-létet" mutat.

Góbi Rita, a fiatal táncos-és koreográfus december 21-én mutatja be legújabb darabját a Nemzeti Táncszínházban. Táncosként a Bozsik Yvette Társulat és a Tünet Együttes filigrán, mesebeli, ám kecses manójaként ismeri a közönség. A 2006-ban készült Fehér fal című, külföldi színpadokat is megjárt darabja után a Torzók Góbi alkotói karrierjének legújabb kőszínházi előadása, időközben a társulat szabadtéri és performance jellegű darabokkal jelentkezett. A Torzók a koreográfus és a társulat közös munkájának egy állomása, ahol újabb kísérletet tesznek saját, egyedi mozgásviláguk kialakítására, megtalálására. A téma ezúttal az emberi mozgás eredendő tökéletlensége, esetlensége és fogyatékossága. "A torzók itt mi magunk vagyunk, létezésünk alapállapota szerint. Vagy van, lehet közöttünk valaki, akinek mozdulataiban nincs semmiféle fogyatékosság, nincs érdemi befejezetlenség? "(Hegedűs Sándor)