SZÁLINGER BALÁZS: OIDIPUSZ GYERMEKEI

Euripidész, Aiszkhülosz, Szophoklész nyomán

Férfi: GAZSÓ GYÖRGY
Nő: MARTIN MÁRTA
Lány: MENCZEL ANDREA
Őr: SZOMBATHY GYULA
Iokaszté:CSOMÓS MARI
Polüneikész: KLEM VIKTOR (TEVA Ösztöndíjas)
Eteoklész: ADORJÁNI BÁLINT (MASZK ösztöndíjas)
Hírnök: GYABRONKA JÓZSEF
Teiresziasz: KERES EMIL
Antigoné: PETRIK ANDREA (TEVA Ösztöndíjas)
Iszméné: MARJAI VIRÁG
Kreón: SZERVÉT TIBOR
Oidipusz: BÁLINT ANDRÁS
Haimón: KOVÁCS KRISZTIÁN

Valamint: Mezősi Mika / Nagy Zétény

Dramaturg: Morcsányi Géza
Díszlet: Bagossy Levente
Jelmez: Benedek Mari
A rendező munkatársa: Őri Rózsa

Rendező: VALLÓ PÉTER
Bemutató: 2009. október 18.



Oidipusz két fia között testvérharc dúl Thébában: Eteoklésznek is, Polüneikésznek is szent meggyőződése, hogy neki kell hatalomra kerülnie a sokat szenvedett városban. Csupa elszántság, csupa megingathatatlan bizonyosság mindkét ifjú vezér: hatalmat akarnak, uralkodni akarnak, jót akarnak Thébának.
Oidipusz két lánya – Antigoné és Iszméné – pedig ebben a férfiuralta világban, ebben a hatalmi harcoktól megtépázott városban próbál kiigazodni, és próbál a maga módján megfelelni valamiféle rendnek vagy törvénynek. De Kreón, az új uralkodó, olyan törvényt alkot, amit nem lehet betartani, és olyan rendet teremt, amiben nem lehet létezni.
Szálinger Balázs, a fiatal költőgeneráció egyik legtehetségesebbje újraírta a mitológiai történetet, hogy a mi korunk szavain keresztül, a mi tekintetünk előtt játszódjék le a két és félezer éves tragédia.




A színház első bemutatója különleges vállalkozásnak számít. Valló Péter ötlete nyomán, Valló Péter rendező, Morcsányi Géza dramaturg és Szálinger Balázs költő három antik görög tragédia feldolgozásával egy új művet hozott létre Oidipusz gyermekei címmel.
Mindhárom eredeti dráma a thébai mondakörhöz tartozó történetet dolgoz fel, melyek a Labdakidákról, Oidipusz családjáról szólnak. Oidipusz tragikus sorsát Szophoklész Oidipusz királyából és az Oidipusz Kolonoszban című művekből ismerhetjük. Azt azonban már kevesebben tudják, hogy a királyt sújtó jóslat szerint szörnyű végzet vár gyermekeire is: két fia – Eteoklész és Polüneikész – és két lánya – Antigoné és Iszméné –  hasztalan próbál küzdeni az Istenek akarata ellen. Az Oidipusz gyermekei című mű első fele a két fiú párharcáról szól, és az átírás alapjául Euripidész és Aiszkhülosz egy-egy drámája szolgált. A második rész ismertebb történetre, Szophoklész Antigonéjára épül.
A három szerző eredeti tragédiáit három különböző fordításban ismeri a magyar közönség, de ezeknek a műveknek nemcsak a nyelve, hanem gondolkodásmódja és világképe is eltért egymástól. E három szövegből Szálinger Balázs átírásának köszönhetően mégis egy egységes, új mű született, melyet most első alkalommal a Radnóti színpadán mutatnak be.


A Radnóti Színház új bemutatójának szövegkönyve, Szálinger Balázs új drámája Valló Péter ötletéből – Euripidész: Phoiníkiai nők, Aiszkhülosz: Heten Théba ellen és Szophoklész: Antigoné című művei nyomán – készült.
Valló Péter a kilencvenes évek elején egyszer már készített egy előadást Testvérharc címmel a három antik tragédia szövege alapján, és most újra ehhez a témához, a trójai mondakörhöz nyúlt.

Miért foglalkoztatta újra ez a téma?
A történet lényege az, hogy egy családot utolsó szálig kiirt valami eredendő bűn, sors vagy végzet. És ebben a tragikus történetben megtalálható az ember eredendő természete, mely mint egy különös irodalmi CT felvételen, felszeletelve, apró részletekben mutatkozik meg. Látszik minden vágy és ambíció, rokonszenv és ellenszenv.

A három eredeti tragédiát az köti össze, hogy mindhárom Oidipusz gyermekeinek sorsával foglalkozik?
Egymás mellett ez a három történet arról szól, hogy egy előző nemzedék – és ezt csináljuk most mi is – ráhagy fiatalemberekre, négy gyerekre – két fiúra és két lányra –, egy teljesen kilátástalan, förtelmes valamit. Egy elhazudott, eltitkolt, nem kiderített, nem végigmagyarázott, nem tiszta múltat. És ott marad négy gyerek, aki megpróbál a maga természete, észjárása és biológiája szerint ebben valahogy tovább élni. Oidipusz az utolsó államférfi ebben a darabban, és már senki nem veszi észre, hogy rettenetes méretű változás van készülőben.

Az átdolgozás mennyire követi az eredeti tragédiák cselekményét? Mi változott leginkább?
Teljesen követjük az eredeti történetet, de a Kar szerepe sokat változott. Az egyik tragédiában férfi Kar van, a másikban egy női, a harmadikban pedig egy lány Kar. Ezért döntöttünk úgy, hogy nálunk legyen a Kar egy család. Ennek a döntésnek számtalan következménye volt. Eleve nagyon nehéz lett volna a Radnóti Színház pingpongasztalnyi színpadán egy tágas görög teret elképzelni, ezért arra gondoltunk játszódjon az egész történet a család nagyszobájában. Mindez természetesen összefügg azzal a gondolattal, ami nekem kezdetektől nagyon fontos, és amiről az Oidipusz gyermekei szól. Arról a keserű tapasztalatról beszélek, ahogy a politika, pontosabban a politikusok annyira betolakodtak az ember életébe, hogy kiszorítottak minket a nappaliból a konyhába vagy az előszobába, holott a politikusoknak a cselédszobában lenne a helyük – hiszen mi fizetjük őket. És a család – esetünkben a Kar – annyira szeretné, ha ez nem így lenne, mert már mindenkinek tele van a hócipője azzal, hogy nem nézheti nyugodtan a meccset vagy a sorozatot, mindig valami politikus szerepel, mindig történik valami. És ez felemészti az ember energiáit és jókedvét.

A Kar szerepén kívül jelentősen módosult a drámák nyelvezete is.
A görög drámák előadásának, színpadi sikereinek mindig egy kicsit útjában állt a szöveg. Ezért azt a döntést hoztuk, hogy nemcsak a három történetet kell összefésülni, hanem a három eredeti tragédia különböző fordításait, Mészöly Dezső, Kárpáthy Csilla és Jánosy István szövegét is. Ezért kértük fel Szálinger Balázs költőt. Azt akartam, hogy legyen ennek a műnek egy mai, jól mondható és könnyen érthető szövege.